Katharine Hepburn, Cary Grant, Doris Nolan, Lew Ayres, Edward Everett Horton, Henry Kolker, Henry Daniell

George Cukor agyas, mérsékelten vicces filmje egy nyolc évvel korábban, azonos címen bemutatott romantikus komédia újrafeldolgozása, mely Phillip Barry sikeres színdarabja nyomán készült. Cukor komoly tisztelője volt Barry munkásságának, a későbbiekben még egy művét filmesítette meg (Philadelphiai történet, The Philadelphia Story, 1940) szintén Katharine Hepburn és Cary Grant főszereplésével.  

A Columbia stúdió pár évvel korábban az RKO stúdiótól vásárolta a forgatókönyvet, mellyel Cary Grantet és Irene Dunne-t, a Kár volt hazudni (The Awful Truth, 1937) sikeres párosát tervezték újraegyesíteni. A női szerep azonban végül Hepburné lett, aki Oscar-díjjal a háta mögött is kevéssé jövedelmező sztárnak számított ekkoriban, rossz sajtóval. Ő már korábbról, 1928 óta ismerte a darabot, mikor pályája elején Hope Williams mellett volt beugró színész, aki ekkoriban épp a Vakáció főszerepét játszotta. Williams azonban sosem dőlt ki, mikor pedig felajánlotta Hepburnnek, hogy szívesen otthon marad egy matinéelőadás erejéig a fiatal kolleginát segítendő, ő ezt visszautasította. Végül büszkeségének köszönhetően összesen egyszer lépett színpadra mint Linda Seton. Mikor Hepburn megtudta, hogy az RKO a Carey anyó csibéi (Mother Carey's Chickens, 1938) főszerepét szánja neki, 75, 000 dollárt, a Vakációért ígért gázsija felét fizette ki a stúdiónak, hogy adják inkább kölcsön a  Columbiának.

A filmben a bohó, szaltókat hányó Johnny Case (Cary Grant) készül feleségül venni a tíz napja síelés közben megismert Julia Setont (Doris Nolan), akiről kiderül, hogy kivételesen gazdag régi amerikai család tagja. A lánya választásával idővel kibékülő apa (Henry Kolker) és maga Julia sem képes azonban elfogadni a különc Johnny terveit, mikor beszámol róla, hogy miután elég pénzt gyűjtött össze évekre abba akarja hagyni a munkát és járni a világot, megtalálni, miért is dolgozik. Julia olyannyira csalódott, az eljegyzés felbontásán gondolkodik. Testvérei, a szépséges, a család fekete bárányaként bemutatkozó Linda (Katharine Hepburn), és az iszákos Ned (Lew Ayres) azonban hamar összebarátkoznak a férfivel, és teljes mértékben megértik a szándékait. Mindketten szenvednek apjuk szigorától (Linda: "Compared to the life I lead, the last man in a chain gang thoroughly enjoys himself."), csak míg Ned már feladta a reményt, hogy bármi is változni fog, Linda a megváltást látja Johnnyban, akihez szinte első pillantásra vonzódik. 

A kor népszerű, hűvösen laza, kimért vígjátékai zömétől eltérően a Vakáció igazi hullámvasút, hol melankolikus, hol túláradóan szertelen, naív. Hol az élet értelmén lamentál, hol harsányan komikus. A humoros jelentetek nagy részéért Grant mellett Johnny egyetemi tanár barátja Nick (Edward Everett Horton) és neje (Jean Dixon) felelnek. Horton az 1930-as változatban is eljátszotta ezt a szerepet, bár a karakter az akkori verzióban még egy lusta pénzeszsák volt. A vicces, mégis a megszokott vígjátéki sémáknál komolyabb témákat is okosan feszegető forgatókönyv és a sztárok ellenére a film nem aratott sikert. Sokan úgy gondolják, a Nagy Depresszió árnyékában a közönség nem volt vevő a szenvelgő, a pénznek hátat fordító gazdagokra, már az ötletet is a valóságtól elrugaszkodottnak találták.

Ugyanebben az évben Grant és Hepburn még leforgatták a Párducbébi (Bringing Up Baby, 1938) című vígjátékot, ami idővel népszerűvé vált, ám bemutatásakor bukásnak bizonyult. A jól ismert karakterét ekkora már megtaláló Grant ennek ellenére sínen volt, a későbbiekben Hollywood egyik legnagyobb sztárjává vált. 

Hepburn karrierje is vehetett volna más irányt, ha elfogadja az Elfújta a szél (Gone With The Wind, 1939) főszerepét, őt azonban megviselték a bukások és a sajtó támadásai, egy egész évre eltűnt Hollywoodból és csak a Cukorral és Granttel forgatott Philadelphiai történettel tért vissza diadalmasan. A későbbiekben még három Oscart nyert, illetve további hét alkalommal jelölték a díjra. (3,5/ 5)

Johnny beszámol a terveiről Lindának.