Carmen Miranda, Michael O'Shea, Vivian Blaine, Phil Silvers, Sheila Ryan, Perry Como, Glenn Langan, Eddie Acuff, Fred Aldrich, Murray Alper, Mabel Boehlke, Esther Brodelet, Rory Calhoun, Harry Carter, Thurston Hall, Judy Holliday

Első pillantásra gyorsan felejthető, habkönnyű csacskaságnak tűnhet ez a második világháború idején készült, nem szépen öregedett musical, és valljuk be másodjára is. Meglehet nehezen hihető, de a maga idejében a Something for the Boys egy kiemelkedően sikeres alapanyagból készült, szupersztárokat felvonultató, jelentős politikai célokat szolgáló potenciális kasszarobbantónak készült.

A film alapjául szolgáló darabot 1943-ban mutatták be a Broadwayn, és nagy sikert aratott, leginkább a slágergyáros Cole Porter fülbemászó szerzeményeinek, és a könnyű műfaj nagyasszonyának számító Ethel Merman lehengerlő játékának köszönhetően. A 20th Century-Fox már a bemutató előtt lefoglalózta a filmváltozat elkészítésének jogait, majd később, egyes dokumentumok szerint 265.000, mások szerint 305.000 dollár ellenében meg is vásárolta azt. A szerződésben megállapodtak arról is, hogy a film semmiképpen nem kerülhet a mozikba 1944 nyara előtt. Ennek oka a Hamilton közelmúltbeli példájából is tudható: a darab producerei nem szerették volna, hogy a mozgóképes feldolgozás idő előtt kifogja a szelet a színpadi eredeti vitorlájából. A Broadway produkció végül 422 előadást élt meg, mielőtt 1944 januárjában lent maradt a függöny.

A vérmérséklettől függően bájosnak, de akár bárgyúnak is mondható történet szerint három unokatestvér, a piti csaló/feltaláló Harry (Silvers), az énekes-táncos produkciókban szereplő Blossom (Blaine) és a a gyári munkás Chiquita (Miranda) hírt kap egy elhunyt nagybácsiról, akitől megörökölték valahol délen fekvő birtokát. A kacsalábon forgónak gondolt "palotáról" hamar kiderül, csak egy romhalmaz, ám egy (az ingatlan és Blossom iránt is) érdeklődő őrmester (O'Shea) segítségével megfogalmazódik az ötlet, hogy rendbehozzák a házat és kiadják azt a közelben gyakorlatozó katonák feleségeinek. A műfajban kevéssé újszerű ötletként a renováláshoz szükséges összeget egy nagyszabású showműsorral kívánják előteremteni.

A rövid összefoglalót olvasva is kitűnhet, a darab miért nem a történetével aratta kétségbevonhatatlan sikereit. A közönség leginkább a már említett Porter zenéjért és Merman karizmatikus játékáért lelkesedhetett. A filmváltozat azonban mindkettő szerepeltetésétől eltekintett. A zenét a címadó dal kivételével teljesen kicserélték, a Merman által játszott Blossom szerepének romantikus részét Vivian Blaine kapta, a humoros részét, avagy hogy képes rádióadásokat fogni és továbbítani a fogaival (!), pedig hozzácsapták Chiquita szerepéhez, hogy kicsit felfújják az ekkoriban abszolút húzónévnek számító Carmen Miranda játékidejét.

A portugál származású szambakirálynő Miranda egyrészt valóban tehetséges és karizmatikus előadóművész volt, másrészt jó időzítéssel volt jó helyen. A gyermekkorától Brazíliában élő táncos-énekes-színésznő már 1929-től adott ki albumokat, később védjegyévé váló gyümölcskosár-kalapját pedig tíz évre rá kezdte el rendszeresen viselni. Ebben az évben kapott felkérést egy két hónapos Broadway fellépéssorozatra, amit először visszautasított, miután a producer megtagadta, hogy Miranda saját együttesét is átreptesse Amerikába. Végül Vargas brazil elnök ajánlotta fel, hogy állja a zenekar utazási költségeit. Az ennek részben magyarázatául szolgáló történelmi-politikai háttérről annyit, Roosevelt elnök afeletti aggodalmában, hogy az Európában terjedő fasiszta eszmék megfertőzik Dél-Amerika rengeteg német és olasz bevándorlónak is otthont adó országait, 1933-ban meghirdette a "Jószomszédság politikáját". Ennek részeként 1940-től egy Amerika-közi Ügyek Irodája névre hallgató szervezet felügyelte többek között az amerikaiak imázsának javítását a kontinens déli részén, illetve a déli országok népeinek megfelelő reprezentációját az amerikai tömegkultúrában. Ebben a helyzetben egy Carmen Miranda kaliberű csillag fontos kulturális nagykövetként szolgálhatott.

Miranda élt is a lehetőséggel, a Something for the Boys idején már igazi szupersztárnak számított, ő volt a legjobban fizetett filmszínésznő, illetve az Egyesült Államok legnagyobb női adózója. Fantasztikus energiája, hangi adottságai és tánctudása ellenére a filmvásznon általában mellékszerepekbe száműzte igen erős akcentusa, így bár jelen filmben is sok időt tölt a vásznon, nem igazi főszerep az övé, játékidejének nagyobb hányadát zenés jelenetek teszik ki. A korabeli kritika ezekben a szerepekben is filmjei legnagyobb erősségeként ünnepelte, és a közönség is hamar megkedvelte. A háború lezárultával azonban, ahogy a komplett régió, úgy a sok amerikai szemében Latin-Amerikát képviselő Miranda iránt is jelentősen visszaesett az érdeklődés és hamarosan már csak jelentéktelen produkciókban szerepeltették.

Ebben az 1944-es filmjében még a csúcson lévő Carmen Mirandát hozza, erősítésként pedig több feltörekvő fiatal is feltűnik mellette. A későbbi Oscar-díjas Judy Holliday (Tegnap született, Born Yesterday, 1950, George Cukor) karrierjének itt még olyannyira az elején járt, hogy összesen 16 másodperc erejéig élvezhetjük a játékát. Itt mutatkozott be a moziközönségnek a később westernfilmekben nevessé váló Rory Calhoun (A folyó, ahonnan nincs visszatérés, River of No Return, 1954, Otto Preminger), illetve  a zeneiparban már komoly hírnévvel bíró Perry Como. A fodrászból lett énekes debütje, nyugodtan kijelenthetjük, igen rosszul sikerült, Como unalmas és merev a dalos kedvű katona kis szerepében. Hamar fel is hagyott a filmezéssel, majd a televízióban aratott zajos sikereket a későbbiekben. A férfi unokatestvért játszó Phil Silvers fő terepének is a tv számított, ahol az eredeti Bilko főtörzsként (The Phil Silvers Show, 1955-1959) aratott nagy közönségsikert. A meglehetősen laza szerkezetű filmben a történet tulajdonképp csak egy célt szolgál, jelesül hogy valami összetartsa a számos zenés-táncos betétet, így a két szerelmest adó Michael O'Shea és Vivian Blaine teljesen érdektelen marad, a nézőben a látványos, színes musical számokon kívül talán Miranda és Silvers egy-egy harsány humorú komikus jelenete marad meg középtávon. (2,5/5)

Carmen Miranda egy zenés jelenete