Ruggles of Red Gap

1935, Leo McCarey

Charles Laughton, Mary Boland, Charlie Ruggles, ZaSu Pitts, Roland Young, Leila Hyams, Maude Eburne, Lucien Littlefield

1935 emlékezetes év volt Charles Laughton számára. A brit színészóriás három filmben játszott, és mindhármat jelölték a Legjobb Film Oscar-díjára. A Nyomorultak (Les Misérables, 1935, Richard Boleslawski), Lázadás a Bountyn (Mutiny on the Bounty, 1935, Frank Lloyd), Ruggles of Red Gap (1935, Leo McCarey) hármasból ma egyértelműen az utolsó cím hangzik a legkevésbé ismerősen, pedig Laughton remekel első komikus szerepében minden idők egyik legamerikaibb filmjében.  

Harry Leon Wilson két évtizeddel korábban íródott regényének több filmváltozata is készült, ahol olyan remek komikusok játszották Ruggles szerepét, mint Bob Hope, vagy Edward Everett Horton, mégis ha bárhol szóba kerül a filmváltozat, ott bizonyosan a Leo McCarey rendezte változatról van szó. Laughton személyesen választotta ki a rendezőt a feladatra, mivel első tisztán vígjátéki szerepében biztosra akart menni, és McCarey a Laurel és Hardy (Stan és Pan) filmekben, illetve a Marx fivérek féle Kacsalevesben (Duck Soup, 1933) végzett munkájával meggyőzte a komédiához való érzékéről.

A Ruggles of Red Gap egy különös film, eltér a negyvenes évek közepéig igen népszerű screwball komédiáktól, a történet a társadalmi vígjátékokból merít sokat, a slapstick komédiák eszközeivel is bátran él, és épp úgy politikai parabola, mint "partra vetett hal" történet, mely westernkörnyezetben játszódik.

Marmaduke Ruggles (Laughton) Burnstead léha grófjának (Roland Young) komornyikja, aki elégedett ezzel az életformával, családja már generációk óta a Burnsteadek szolgálatában áll. A gróf azonban egy nap közli Ruggles-szel, hogy elvesztette őt kártyán, és nincs mit tenni, új gazdáival kell tartania Amerikába. Az amerikai újgazdagok Egbert és Effie Floud (Charlie Ruggles és Mary Boland) nagyon távol állnak attól az eszménytől, ahogy a roppant kimért és tisztelettudó komornyik egy úriembert és úrhölgyet elképzel. A harsány Egbert már nagyon unja felesége állandó egzecíroztatását ("I can be pushed just so fur and no futher"), akinek csak az számít, hogy az előkelő társaság befogadja őket. Már az első nap számos alkalommal hozzák olyan kínos helyzetekbe új alkalmazottjukat, amilyeneket a gróffal aligha kellett átélnie. Ruggles kétségbeesése súlyosbodik, mikor megtudja, hogy végső úticéljuk egy Red Gap nevű isten háta mögötti apró vadnyugati város. Az úri társaságba vágyódó Effie mindenképpen le akarja közöltetni a helyi újságban, hogy a Floud család egy korábban egy brit főúr szolgálatában állt komornyikot alkalmaz, ám miután a mulatni nagyon szerető Egbert minden cimborájának ezredesként mutatja be Rugglest alighanem annak katonás fegyelmére utalva, a sajtó már egy Red Gapbe látogató arisztokrata származású brit tisztről számol be. Effie vágyai teljesülnek és a helyi társasági élet központ figuráivá válnak, ám Ruggles hamarosan Amerika eszméitől, valamint a helyi madam (?) Nell (Leila Hyams) egyik partiján megismert özvegy Mrs. Judson (ZaSu Pitts) iránt érzett szerelemtől fellelkesülve úgy dönt, szabad emberként kíván boldogulni.

A film központjában természetesen az önfeledten komédiázó Laughton áll. Igen vicces részeget hoz, mikor Egberttel, újdonsült gazdájával csúnyán berúgnak annak "múzeumlátogatása" során, és megindító a film klasszikussá vált kulcsjelenete során, mikor az angol komornyik Lincoln gettysburgi beszédét idézi a vadnyugati ivó közönségének, akik közül egy sem volt képes felidézni azt ("What a fine bunch of Americans!"). A beszéd olyannyira meghatotta az éppen az amerikai állampolgárság megszerzésén gondolkodó Laughtont, hogy csak sokadik nekifutásra sikerült felvenniük a jelenetet. Lincoln szavait később is sokszor adta elő élő fellépésein, vagy a stábnak különféle forgatásokon. A híresen nehezen kezelhető színészlegenda itt még azonban kevésbé kebelezett be minden jelenetet, mint karrierje későbbi szakaszaiban, tehetséges társainak is bőven ad helyt. Ebben persze a manapság érthetetlen módon elfeledett McCarey keze is vastagon benne van. Kevés premier plánt használ, a legtöbb jelenetet kistotálban mutatja, kevés vágással dolgozik, igazán hagyja a színészeit dolgozni. Közülük Ruggles és Boland komikus párosa nagy siker volt, a Paramount a harmincas években összesen 14 filmben hozta össze őket. ZaSu Pitts, aki egy évtizeddel korábban Erich von Stroheim epikus remekében a Gyilkos aranyban (Greed, 1924) még főszerepet játszott, itt a komornyik szerelmének bájos, kissé esetlen tárgyát adja. A gyönyörű Leila Hyams játssza a városkában roppant népszerű Nell Adamset, aki még egy angol grófot is megszédít. Hyams valószínűleg még többre vihette volna, ha nem vonul vissza a filmezéstől pár évvel azután, hogy feleségül ment Phil Berg nagy hatalmú hollywoodi ügynökhöz. (4,5/5)

 

Ruggles és Lincoln gettysburgi beszéde